Birdy

Először is. Nem ez az első bejegyzésem, csak eddig a blogteren írtam. Össz vissz ezzel együtt 3-at. Meg előtte voltak rövidebbnél rövidebb életűek. Aztán az az oldal nem volt szimpi, csak híreket meg ilyen szarokat írtak ki, aki meg írt egy normál postot az életéről már ha akadt ilyen azt el se olvasta senki. -.-" Úgyhogy váltottam erre. Nem akarok magamnak nagy nyílvánosságot, de hát akkor is.
 Mostanában olyan furcsa vagyok... ( A fehér háttér nagyon bántja a szememet. meg gondolom másokét is. Nem tok saját dizit csinálni, vagyis lehet hogy tudnék, de majd próbálkozom. valaki segítsen. xD Ez olyan szánalmas köcsögösen  hangzott...Jah és miért rak a kép alá akkora szünetet? *fúdehülyéneknézhetnekmost-fej*)
Annyira tetszik ez a kép. Kicsit nyomasztó. De csak kicsit. és a zöld szín. Meg az elhagyatottság. na meg hogy írógép.. És a két csap. Ezeknek a régi, véletlenül ottfelejtett dolgoknak olyan furcsa hangulatuk van. Nagyon szeretem őket. Most például a garázsban kutakodtam. és találtam ott egy parfümöt. Kis pacsuli, sárga színű, szimpla szív alakú üvegben. Biztos hogy nem a család női tagjaihoz tartozik. Tudom h kinek mien parfümje van. Egyetlen férfi a közelben a nagyapám. Őt is megkérdeztem, azt mondta még sosem látta. Igaz, hogy apu nemrégiben volt itt, de az övé sem lehet, nem ment be oda. Egyszer csak ott volt az az üveg. Miért? És hogyan? Én hiszek a rejtélyekben, és a megmagyarázhatatlan dolgokban. Röhögjetek nyugodtan. Illetve találtam még valamit. Egy bárdot a sarokba állítva. Rozsdás, hiába, nem igazán használjuk. A dédapám hentes volt a szomszéd faluban.*vérengzik* A többi szerszáma a nagyapáméknál van a pincében. Elvileg. Van még egy fészer és a mostani garázsunk.Ezek valahogy nem izgatnak. Na meg a pince. Pár régi bútor... meg cuccok, amiket ismerek, hiszem mi hordtuk le. És egy fénykép. A nagyanyámról és a testvéreiről. ott még nem kutakodtam, de hiszen a garázsban is az érdekes dolgok nem voltak eldugva. Na meg van 2 padlásunk. Egy kicsi a garázs fölött, ahol még nagyon régen a galambok voltak. Oda is benéznék. Nem hiszem hogy lenne ott akármi, de akkor is. a tetőn van egy átlátszó cserép. Különleges és ritka mondta anyum. De amúgy nem látszik csak ha az egyik kis lyukon egy bizonyos szögből benézel. Na meg van az igazi padlás. Oda korhadt lépcsők vezetnek fel, ezért sem akarok, tudok és legfőkébben merek, felmenni. Fel kellene újíttatni. De hát senkit sem érdekel. Nagyapám azt mondta, hogy csak gerendák és deszkák vannak arra. Anyu azt mondta, hogy ő még nagyon régen volt fönnt (fönnt volt egyáltalán?). De főleg képek vannak. Pont az az ami érdekel. Minnél régebbi annál jobb, de a mamám gyerekkorabeliek is megfelelnek. Múltkor nézegettem képeket. Főleg 70es évekbelieket, amik még anyum gyerekkoráról vannak.Volt ott egy pár régi, bár nem annyira és emberek, akiket nem ismertem, de megkérdezni nem kérdeztem meg.Ott láttam képeket a házunkról. Pont olyan volt a kert, mint amilyenért én oda vagyok. Sok sok fa, bokor, árnyék, dzsungel. Nagyon tetszett. Na meg hogy a ház bennt állt az erdőben. Egy patak mellett. Se szomszédok se semmi. És most? Műhelyek, szántóföldek és autópálya. Sőt a patakon régebben volt egy aranyos kis híd is. Ma már abból nincs semmi. Sokszor gondolkoztam, főleg régebben azon, hogy majd elköltözöm, és akkor egyedül fogok élni, és bezzeg a macska majd bejöhet a házba meg lesz egy csomó állatom. De ha elképzeltem magamnak egy házat, valahogy mindig olyan volt mint ez. A mamámék házát nem szeretem. Pedig a miénk manapság már nagyon  kicsinek számít, pláne hogy nincs emelete. De mi jól vagyunk így. A világért se hagynám el ezt a helyet. Olyan különös hangulata van, mint elég kevés helynek.
Pl a falu határának. Nem érdekel hogy tele van ez a hely cigányokkal. Meg ott vannak a régi elhagyott víkendházak, amik nagyon kicsik, találtunk egy nagyon aranyosat, fából kb 2 négyzetméter lehetett, a kertben gyümölcsfák meg ienek, amiket még nem tudott elnyomni a gaz.De már megszívtuk egyszer, hogy arra kóricáltunk. Elég veszélyes. Erről majd fogok még írni egyszer.  Vannak olyan területek, amikre szívesen elmennék, de hát lány vagyok, aztán meg egyedül? Dehogy. Más lányokkal? Meg nem hiszem hogy képesek lennének igazodni hozzám, arra menni amerre én akarok, meg stb.Nem érzem magamat biztonságban ha kimozdulok, pláne nem arra...
Annyira érdekel a múlt. Olvasok egy könyvet, csak lassan haladok vele, a falumról szól. Igazán vastag. Na meg elég részletes. De nem nagyon ismerem a családfámat. Pedig ha ismerném, akkor simán utána tudnék keresni a könyvben. Az efféle nyomozásaimról is várható majd post. Asszem... Mamám azt ígérte hogy egyszer lerajzol belőle annyit amennyit ismer. A legrégebbi amiről tudok, a dédimamám anyja, ha jól emlékszem. Vagy még régebbi rokon. Verona, vagy ilyesmi a neve. Még az 1800-as években született, de igencsak a vége felé. A sírján alig bírjuk ki elemezni a feliratot.
Jah és még valami. az iskolám egy domb tetején van. és mögötte még egy domb. van út a dombbal párhuzamosan, de nem látni be mögé. Nekem ez olyan titokzatos. Biztos valami gyerekkori badarság és elmúlik ez is. De annyira izgat. Mi van mögötte? Erdő? Pusztaság? Falu? Dehát arra nem is visz út. De. Földút van. Kb 70°-osan emelkedik. Hmm... asszem itt befejezem... Hát ilyenek foglalkoztatnak engem... Már ki kellett írnom magamból. Még egy érdekes dolog. Vannak olyanok, amikor eszembe jut pár emlékem, amik nem is rémlettek mégis nagyon ismerősek. Biztos ismeritek ezt az érzést. Félek hogy elfelejtem ezeket a dolgokat. Csak egy hang, vagy kép, illat, mégis nekem nagyon fontos. De ha egyszer már leírtam sokszor van, hogy pont leírás után, mintha eltávozott volna ez belőlem. Remélem ezekkel nem így lesz...